29. Bejegyzés

Sziasztok kedves Olvasóim! :)
Ne haragudjatok, hogy ennyire megvárakoztattalak titeket, nagyon sajnálom! Egyszerűen úgy jött össze a hétvégém, hogy nem tudtam erre a blogra új részt hozni, de most itt vagyok, és remélem, a fejezet cselekményességével és izgalmával tudlak titeket némiképp kárpótolni a várakozás miatt! :)
Sok puszi:

Lovelife ♥

Egy fél óra múlva megérkeztünk Las Vegas szívébe: a casinók rengetegébe.
Chris leparkolt az igencsak zsúfolt parkolóban, majd kiszállt, és kézen fogva az egyik Night Club felé vette az irányt.
- És mondd, milyenek a barátaid? - érdeklődtem, miközben a bejárat felé tartottunk.
- Imádni fognak téged. Csak aztán ne túlságosan, mert a végén mér féltékeny leszek! - válaszolta mosolyogva, én pedig nevetve ráztam a fejem.
Beértünk a disco-ba. A villódzó fények egy pillanatra elvakítottak, majd amikor hunyorogva körülnéztem, nem lepődtem meg: rengeteg ember táncolt a parketten, vidáman, önfeledten mozgatták testüket a zene ütemére, amit a dj pult mögött álló fiú szolgáltatott. A bárpultnál tolongó emberek jó része már spicces volt, és volt pár kissé illuminált állapotban lévő ember.
Chris megszorította a kezemet, majd utat tört magának a tömegben, én pedig szorosan mögötte haladva követtem. Egy félre eső, kissé kevesebb ember által elfoglalt sarok felé vezetett, ahol négy ember üldögélt: három férfi és egy nő.
A "nő" csupán egy-két évvel lehetett idősebb nálam. Füstös, merész sminkje volt, mélyen dekoltált bulizós ruhája és magas sarkú cipője.
A mellette ülő férfinek piercingjei voltak, a cigi lógott a szájából, miközben a lányt ölelte át, aki egy csókot nyomott az arcára.
A másik két férfi jelentéktelenebb volt: egyszerű farmert és rövid ujjú felsőt viseltek, és közben nyugtalanul a tömeget pásztázták.
Amikor észrevették Christ, szélesen és megkönnyebbülten elmosolyodtak, de amikor rám tévedt a tekintetük, kissé meghökkenve mértek végig.
- Ian! - mind a négyen a barátom felé néztek, majd felállva kezet fogtak vele, a lány pedig megölelte.
- Bemutatom Isabellát, a barátnőmet! - mondta Chris büszkén, én pedig mosolyogva köszöntem mindannyiuknak.
- Missy. - ölelt át a lány, én pedig boldogan viszonoztam a kedves gesztust. - Isabella.
- Isa vagy Bella? - kérdezte mosolyogva, én pedig vállvonogatva válaszoltam:
- Ahogy tetszik.
- Juj, akkor hívhatlak Bellának? A kedvenc nevem! - tapsikolt kislányos lelkesedéssel, én pedig nevetve bólintottam:
- Hát persze, hogy hívhatsz!
Mint kiderült, a barátját Evan-nak hívták, a másik két srácot pedig Gil-nek és Hunter-nek.
- Hunter? Félelmetes név! - néztem a srácra, amikor bemutatkozott.
- Bizony, félelmetesen nagy csajozógép vagyok! - kacsintott, majd halkan hozzátette:
- Te is tetszel nekem, cica.
- Hátrébb az agarakkal, Mr. Nőcsábász! - karolt át Chris, és Hunter-re mordult: - A préda az enyém! - morgott, majd rögtön elmosolyodott.
- Hunter nem merne megkörnyékezni téged.
- Nem bizony. - vágta rá az említett személy, majd suttogva tett hozzá: - Kivéve, ha Ian nem látja. - kacsintott, én pedig elnevezettem magam.
- Egy kicsit beszélünk a srácokkal, addig igyatok Missy-vel egy koktélt, és utána táncolunk egyet! - búgta Chris, majd eltűnt a tömegben, nyomában a három fiúval.
- Gyere, Bella, igyunk valamit! - karolt át Missy, és a bárpult felé vezetett.
- Két mohito lesz! - kiáltott oda a csaposnak, majd mosolyogva kérdezte:
- Na és, mesélj magadról! Mióta vagy itt? Mióta ismered Ian-t?
- Pár hónapja.
- Hú, az gyors volt! - csúszott ki Missy száján, majd rögtön másra terelte a szót:
- És, hogy tetszik Vegas? - láttam rajta, hogy az előbbi kijelentését szeretné visszaszívni. "Hú, az gyors volt!" - vajon mire értette? És miért érezte olyan kellemetlenül magát attól, hogy kimondta? De nem volt időm ezen gondolkozni, mert a válaszomra várt:
- Ó, nagyon tetszik. Nyüzsgő, pörgő város, nem? És te? Mióta laksz itt? - Missy látszólag megkönnyebbült, hogy nem kérdeztem vissza, csak válaszoltam a kérdésére, ezért megkönnyebbült mosollyal kezdte ecsetelni, mennyire szeret itt élni.
- Mindenképpen szerveznünk kell majd egy shoppingtúrát! - mondta.
- Olyan vagy, mint Lily! - most nekem csúszott ki olyan dolog a számon, aminek nem kellett volna. Bár nagyon kedves lánynak tűnt, Missy-t mégiscsak egy pár perce ismertem, és nem akartam neki mindent kiteregetni az életemről.
- Lily? Ki az a Lily? - kérdezte kíváncsian.
- Ó, senki, csak egy ismerős. - legyintettem, mintha teljesen lényegtelen lenne. Vette a lapot; valószínűleg hálás volt azért, amiért nem feszegettem a véletlenül elejtett mondatát, és azzal hálálta meg, hogy ő sem tett fel kellemetlen kérdéseket.
- Szóval, shoppingtúra? - kérdeztem erőltetett vidámsággal.
- Ó, rendben! Mikor érsz rá?
- Igazság szerint bármikor. Időmilliomos vagyok. - kacsintottam.
- Rendben, akkor például... holnap? Van egy pár nagyon jó pláza, és ha gondolod, egy mozifilmre is beülhetnénk! - vetette fel.
- Ó, benne vagyok! Rég voltam már moziban! - sóhajtottam fel, és belekortyoltam a mohitomba. Az alkohol íze erősen égette a számat, majd lassan lefolyt a torkomon, és a nyelőcsövemben hagyott perzselő nyomot maga után.
Undorodva fintorogtam, és eltoltam magam elől az italt.
- Nem ízlik? - kérdezte Missy aggodalmasan.
- Igazság szerint sosem iszom alkoholt. Tudsz adni valamit, ami elveszi az ízét? - próbáltam leküzdeni az undort, de nem nagyon ment.
- Persze, tessék! - kotorászott a táskájában, majd előhúzott egy epres rágót.
- Köszönöm! - mondtam, és rágni kezdtem. Némiképp enyhítette az alkohol aromáját, de nem vette el teljesen az ízét.
- Ti hol laktok? - kérdeztem, miközben figyeltem, Missy milyen élvezettel kortyolgatja az italát.
- Mi? - nézett rám értetlenül.
- Te és Evan. - néztem rá bizonytalanul.
- Ja, hogy úgy! Nem élünk együtt.
- Nem? - kérdeztem zavarodottan, - Pedig nekem úgy tűnt, hogy együtt vagytok!
- Együtt is vagyunk, de... - Missy az italát fixírozta, és nem nézett a szemembe. Éreztem, hogy kényes területre tévedtem, így hát gyorsan megszólaltam.
- Persze, megértem, ha szeretitek egymást, nem kell összebútorozni rögtön, nem? - mosolyogtam.
- De, teljesen igazad van! - bólogatott kissé megkönnyebbülve.
Egy kisebb csend állt be, én pedig kínosan feszengve próbáltam valamivel oldani a hangulatot, de szerencsére Chris megjelent.
- Megtisztel egy tánccal, hölgyem? - kérdezte flörtölős-mosolyával, és pedig belekaroltam: - Örömmel. - eközben Evan is megérkezett, és leült a helyemre, Missyvel szemben.
Chris a táncparkettre vont, és úgy táncolt velem, mint először.
A hátam izmos mellkasának simult, a keze szorosan fonta körbe derekamat. A nyakam hajlatába csókolt, majd rekedtes hangon megszólalt:
- Úgy, mint először... emlékszel?
- Hogyne emlékeznék? - súgtam vissza, és hevesen dobogó szívvel még közelebb húztam magamhoz.
Szinte összefonódva lépegettünk, amikor a szemem sarkából megpillantottam Evan-t és Missy-t is. Ők is felszabadultan táncoltak, de néha-néha dühös pillantásokat vetettek egymásra.
A szám végével egy időben Chris maga felé fordított, és megcsókolt. Átkulcsoltam a nyakát, de nem sokáig élvezhettem ajka érintését, ugyanis Evan megbökte a barátomat:
- Hahó, gerlicéim, párcsere! Én is szeretnék ezzel az elbűvölő szépséggel egyet táncolni! - kacsintott, mire a mellett álló Missy játékosan fejbe csapta.
- Nem szívesen engedem ki a karmaim közül. - morogta Chris, még mindig átkarolva engem.
- Nem sajátíthatod ki! - nevetett a srác, azzal megragadta a kezemet, és elhúzott Chris-től. Félénken mosolyogva néztem rá, nem igazán értettem, hogy mit akar.
Ő szemben állt velem, a derekamra tette a kezét, és közel húzott magához.
Pörgős, egyedi koreográfiát csinált, én pedig alig győztem követni. A szemem sarkából láttam, ahogy Missy Chris-sel táncolt. Átölelte a barátomat. Túl szorosan.
De nem értem rá féltékenykedni, mert Evan hirtelen a szájával közelített az enyém felé.
- Hé, Evan, csak táncolunk, nem? - kérdeztem, és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem tágított:
- Bellám, a partnercsere az partnercsere, minden velejárójával együtt! - és továbbra is azon ügyködött, hogy megcsókoljon.
- Evan! - szóltam rá erélyesebben, és ellöktem magamtól. Chris-ék felé tartottam, pontosabban afelé, ahol legutóbb láttam őket, mert elnyelt a tömeg.
Az embertömegen átverekedve magam megpillantottam a barátomat.
Missy mosolyogva beszélt neki valamiről, Chris pedig enyelegve figyelte. Egyre közelített a szájához, és... abban a pillanatban elöntötte agyamat a düh.
Hogy lehettem egy ekkora nagy liba, hogy egy ilyen pasival elköltözzek, messze az otthonomtól?!
A mögöttem álló Evan egyik lábáról a másikra állva figyelt, majd igencsak meglepődött, amikor egy határozott mozdulattal a karjai közé vetettem magam.
Most én irányítottam:
Egyre közelebb táncoltam Chris-ék felé, miközben szorosan körülfontam Evan nyakát.
A szájából áradó alkohol szaga eltántorított elhatározásomtól, de akkor megláttam, ahogy Missy hevesen, szenvedélyesen megcsókolja Chris-t. Az én Chris-emet.
Evan tarkóját megragadva magamhoz húztam a fejét, és rátapadtam ajkaira.
Meglepte a reakcióm, de utána szorosan magához húzott, és folytatta a smárolást.
Chris eltolta magától Missy-t, és láttam, hogy dühösen villan a szeme a lány cselekedete miatt. És akkor meglátott engem.
Fájdalmat, és szomorúságot véltem felfedezni a szemében, de nem érdekelt.
Kissé eltoltam magamtól Evan-t, majd folytattam vele a táncot, de immár csók nélkül.
A szám lassan véget ért, Evan pedig rácsapott a fenekemre:
- Fergeteges vagy, bébi. - kacsintott, majd eltűnt a tömegben.
Missy meglátott engem, ahogy feléjük közeledtem.
Gyorsan elengedte Chris-t, és lassan, feltűnés mentesen próbált beleolvadni a környezetébe.
Chris egyedül ácsorgott, és érzelemmentes pillantással szemlélt.
- Vigyél haza. Most. - ellentmondást nem tűrő hangon parancsoltam neki. Dühösen bólintott, majd utat tört magának a kijárathoz.
Nem fogta a kezem, én pedig nagy, dühös lépteivel alig bírtam lépést tartani.
Kirontott az ajtón, majd zihálva megfordult:
- Miért csináltad? - vádló tekintete úgy mért végig, mint egy szajhát.
- Mit? - karba font kézzel álltam a tekintetét.
- Smároltál vele.
- Azt hiszem, te is tudod, hogy mi a gond ezzel a váddal. - sziszegtem, majd leintettem egy taxit, és ahogy bevágódtam a hátsó ülésre, becsaptam magam mögött az ajtót.
- Hova mész? - Chris feltépte az ajtót, és egyenesen az arcomba hajolt.
- El innen.
- Nincs kulcsod.
- Nem oda megyek. - nem mondtam többé, hogy "haza". Az csak "oda" volt. Nem volt többé a közös otthonunk.
- Kérlek, Isa. - a hangja szelíddé, könyörgővé vált, és esedezve nézett rám. - Kérlek, beszéljük ezt meg. - vonakodva bólintottam, és hagytam, hogy kisegítsen a kocsiból.
A taxi elhajtott, mi pedig ketten maradtunk az utcán.
- Menjünk haza... - lehelte, és finoman kézen fogott.
Nem ellenkeztem. Elvezetett a kocsiig, és amikor mindketten beültünk, elindított a motort.
A hazafelé vezető út kínkeservesen lassan telt, és mindketten sértett csendbe burkolózva ültünk egymás mellett.
Amikor a végtelen hosszúnak tűnő út után megérkeztünk, fellélegezve pattantam ki a kocsiból.
Chris kinyitotta az ajtót, én pedig felszaladtam a lakásunk elé.
Toporogva vártam, hogy kinyissa az ajtót, majd szinte berontottam a lakásba. Ledobtam a cipőmet, és a fürdőbe rohantam.
Bekulcsoltam magam mögött az ajtót, és hátamat a falnak vetve lecsúsztam a földre.
Könnyes szemmel meredtem magam elé. Hogy is gondolhattam, hogy Chris majd más lesz? - átkoztam magam a naivságom miatt.
Elhatároztam, hogy amilyen hamar csak lehet, haza megyek. Talán a szívem egy része iszonyatos sebet fog hordozni, életem végéig, de a többi része megmarad.
Ha viszont itt maradok, lehet, hogy az egész szívemet darabokká zúzza valaki.
Az ajtót halk kopogtatás hallatszott:
- Bejöhetek? - kérdezte Chris.
- Gyere. - elfordítottam a kulcsot a zárban, Chris pedig belépett.
- Isa, én nem akartam ezt... - kezdte, és finoman megfogta a kezemet. A tekintetemet kereste, de én elfordítottam a fejem.
- Ne kezdd ezt. - súgtam lemondóan.
- Isa, bocsáss meg! - kérlelt.
És akkor hirtelen elöntött ez érzés: biztosabb volt, mint bármi, amit eddig éreztem.
Szerettem őt, nagyon. Egy esélyt még megérdemel, azon kívül én csaltam meg őt... ha úgy vesszük. Egy lefekvés mindenesetre sokkal komolyabb, mint egy smárolás.
Úgy döntöttem, túlságosan szeretem ahhoz, hogy elengedjem. Egy esély, még egy esély...
- Kvittek vagyunk. - mondtam halk, sírós hangon.
- Tessék? - értetlenül nézett rám.
- Én feküdtem le anno. Most te smároltál... felejtsük el, Chris. Kezdjük újra. - morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkában.
- Köszönöm, Édesem. - lehelte, és finoman megcsókolt.
Miután eleget áztattuk magunkat a jakuzziban, egy köntöst csavartam magam köré, és Chris-re néztem:
- Meg kell írnom egy e-mailt. Meg kell magyaráznom Richie-nek... szakítanom kell vele hivatalosan is. - motyogtam. Chris bólintott, én pedig a laptopomat az ölembe véve leültem a kanapéra.
Jött egy levél Richie-től, de nem néztem meg: nem akartam elgyengülni.
Az ujjaim tétován mozogtak a billentyűk felett. Leírtam és kitöröltem jó pár mondatot, végül elküldtem a végeleges levelet:

Címzett: richie.drew@gmail.com

Tárgy: -

Levél:

Richie!

Én... nagyon sajnálom. Nincs mentség arra, ami tettem: egy genyó vagyok. Tudod, mondtam neked, hogy én szerelmileg nem érzek semmit irántad, de te azt hitted, megváltoztathatod az érzelmeimet. 

Sajnos, nem így történt. Őszinte szeretetet érzek irántad, de többet nem. Egy utolsó szemét vagyok, amiért egyáltalán belementem ebbe a kapcsolatba, hiszen most így nagyobb fájdalmat okozok neked, mintha kezdettől fogva elutasítottalak volna. Köszönök mindent! A világ legjobb barátja voltál, és remélem találsz egy lányt, aki méltó lesz hozzád, nem úgy, ahogy én voltam. 

Szeretlek, de nem úgy, ahogy te engem. És ezen nem tudok változtatni. Nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veled. Bocsáss meg nekem, kérlek. Tudom, hogy te túl jó vagy nekem.

Ölel: Isa

Ui.: Elmentem... nem tudom, mennyi időre. Ha egyszer visszatérek, remélem, lehetünk barátok. Röstellem magam, amiért így szakítok veled... ne is szakításnak vedd, inkább úgy, hogy megkíméllek az általam okozott gyötrelemtől.

Kérlek, ne keress, Richie!

Mindkettőnknek jobb lesz.

Szándékosan nem nyitottam meg a levelét. Lehet, hogy erre a levélre a válaszát majd meg fogom nézni, de egyelőre ennyi is elég volt.

Chris-re kell koncentrálnom. Őt nem veszíthetem el.

Ekkor észrevettem, hogy van egy még mindig bontatlan levelem Flower-től. Kíváncsian nyitottam meg, és megdöbbenve olvastam a pár sort:

Isa! Azonnal beszélnünk kell...