28. Bejegyzés

Sziasztok!! :)
12 komment? Imádlak titeket!! El sem tudom mondani, mennyire örülök neki, és mennyire jó, hogy írtatok! :)
Hálából hoztam is a következő fejezetet, ami, remélem, hasonlóan elnyeri tetszéseteket! :) Ez kissé rövidebb lett, de szerintem nem olyan rossz. Bár ezt majd eldöntitek ti! :)
Sok puszi:

Lovelife ♥

Egy óra. Két óra. Három, négy, öt, hat... 8 és fél. Már azt sem tudtam, hol vagyok. Hartford-ból indultunk, délután egy órakor, és fél hétkor érkeztünk meg Las Vegas-ba. Ez így csak hat és fél óra, valóban, mert az időeltolódás miatt valóban ennyi, de ténylegesen 8 és fél órát ültünk a repülőn, ami engem teljesen megviselt.
Nyűgös voltam, fáradt, és Chris hiába volt mellettem, és ölelt át védelmezően, nem éreztem biztonságban magam a levegőben.
A Us Airways repülőtársasággal utaztunk, Chris azt tartotta a legjobbnak, a leggyorsabbnak és a legbiztonságosabbnak. Nekem aztán teljesen mindegy volt, rábíztam a döntést. Illetve nem is rábíztam, hanem rábízódott a döntés, hiszen nekem már csak a kész repülőjegyet nyomta a kezembe.
Az út elején még izgatott voltam, sokat beszéltem, és Chris mosolyogva figyelt, de aztán 4 óra elteltével lanyhult a lelkesedésem, és már csak nyűgösen nyafogva kérdezgettem a mellettem ülő fiút, hogy mikor érünk már oda.
Amikor 8 és fél óra elteltével végre leléphettem a repülő rámpájáról, megkönnyebbülten és boldogan vettem tudomásul, hogy végre szilárd talaj van a lábam alatt.
Chris utánam lépett le, és rögtön a karjába kapva megpörgetett. Végre felszabadultan nevethettem, és bár fáradt voltam, a nyűgösségem már elmúlt. A csomagjaimat összeszedve Chris leintett egy taxit, majd beülve bediktálta a címet, és a lakása felé vettük az irányt.
- Tulajdonképpen... hol is laksz? - kérdeztem mosolyogva, miközben a taxi hátsóülésén Chris karjaiba bújva lehunytam a szemem.
- Hercegnőm, meglátod nemsokára! - suttogta a fülembe, én pedig szorosabban öleltem át, mire egy puszit lehelt a homlokomra.

Egy fél óra múlva Las Vegas szélén voltunk, egy szép, emeletes társasházhoz érkeztünk.
- Ez nagyon szép! Itt laksz? - kérdeztem mosolyogva Chris-től.
- Igen.
- És kik laknak még itt? - érdeklődtem, miközben már kiszedtük a bőröndöket, és a taxi elhajtott.
- Olyan alkalmazottak, akik a luxushotelekben dolgoznak, itt laknak. - mondta mosolyogva.
- Ezek szerint te is luxushotelban dolgozol? - bár rengeteg pénze miatt másra tippeltem, mégis megkönnyebbüléssel töltött volna el, ha igen-nel válaszol.
- Majdnem, Tündérkirálynőm! - mosolygott titokzatosan, azzal felkapva két bőröndöt, megindult a ház felé. Én a maradék harmadikkal a kezemben loholtam utána, miközben ő határozott léptekkel kapaszkodott fel a lépcsőkön.
Felértünk a legfelső emeletre, ami az ötödik volt.
- Ilyen magasan laksz? - lihegtem.
- Bizony, Isám. - kacsintott, miközben a kulccsal babrált. Gyorsan kinyitotta az ajtót, és előreengedett:
- Isten hozott a közös otthonunkban! - mondta mosolyogva, gyengéden. Mielőtt beléptem volna, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy szorosan megöleljem.
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha mindig vele lettem volna. Innentől kezdve nem Isa volt és Chris, hanem mi, és ez óriási különbség.
Olyan édes volt, ahogy azt mondta, a közös otthonunkban, melegség öntötte el a szívemet.
Beléptem, és az előszobából rögtön benéztem a nappaliba.

- Úristen... ez gyönyörű! - nyögtem ki. 

- Tetszik? - kérdezte Chris csábos mosollyal, és a derekam köré fonta karjait.

- Nagyon. - suttogtam, megcsókolva. Szelíden kézen fogott, és bevezetett a hálószobába.

Az is gyönyörű volt. A nappalira is jellemző tisztaság, letisztultság és elegancia jellemezte. Imádtam az ilyen lakásokat, bár valószínűleg Chris-sel bárhol eléldegéltem volna.

- Gyönyörű. - mondtam neki mosolyogva. - Olyan, mint egy hotel.Elegáns, szép. Imádom. - nevettem, és megcsókoltam. 

- Szépségem, aludj most. - mormolta a számba. 

- Máris? - néztem rá furcsán. - Még csak hét óra van. 

- Este programunk van. - kacsintott.

- Pro-program? - hebegtem.

- Igen. Egy buliba megyünk, mert be szeretnélek mutatni a barátaimnak! - mondta mosolyogva.

- Ó, értem. Rendben. - mosolyogtam, és levetkőzve az ágyba bújtam.

- Nem fekszel le te is mellém? - kérdeztem mosolyogva. 

- Nem tudok neked ellenállni. - mondta morogva, és mellém bújt. Csak a fehérnemű volt mindkettőnkön, meztelen testünk egybefonódott. A bőröm felforrósodott, ahol Chris-hez ért. Jólesően beleborzongtam a csókjába, ő pedig vágyakozva súgta:

- Türtőztetnem kell magam...

- Az egész este a miénk... - súgtam neki, majd lassan álomba szenderültem, miközben Chris még mindig védelmezőn bújt hozzám.

Amikor felkeltem, már 9 óra volt. Teljesen besötétedett, de a város mégis fényben úszott: a rengeteg kivilágítás, fény olyanná tette a hangulatot, mintha a nap soha nem menne le. 

Hiszen Las Vegas-ban valójában csak most kezdődött az élet.

A nagy partyk, casino-k, az éjszakai élet most vette csak kezdetét.

Ahogy felültem, Chris felmordulva fordult a másik oldalára, majd lassan kinyitotta a szemét:

- Mennyi az idő? - kérdezte morcosan.

- 9 óra. - súgtam, és gyengéden megcsókoltam.

- Akkor lassan indulnunk kéne.

- Bizony. - mondtam, és kimásztam az ágyból, de Chris visszarántott maga mellé, és fölém hajolva lassan végigcsókolta a nyakamat. 

- Ne siess annyira, Édes. - mondta, és már a melltartóm kapcsával babrált.

- Chris, ezt talán... nem most kéne. - leheltem, de az ellenkezésem könnyű fuvallat volt csupán az izzó forróságban.

- Dehogynem, Szépségem. Van még időnk. Bőven... - a hangja rekedtes volt, és izgalomtól vibrált. 

- Chris... - már nem ellenkeztem, hanem vágyakozón csókoltam meg. 

Szenvedélyesen megszabadított a fehérneműmtől, és heves csókokkal halmozott el, miközben a testünk egybeforrt. Érzéki szeretkezés volt. Tombolt bennünk a szenvedély, mégis amolyan gyengéd együttlét volt. Egy fél óra múlva kielégülten és boldogan pihegtünk egymás karjában.

- Gyere, zuhanyozzunk le, Szerelmem. - mondta Chris, és a karjába  kapva engem, a fürdő felé vette az irányt.

Már meg sem lepődtem az elém táruló luxus látványától. A fürdőszoba közepén süllyesztett jakuzzis kád volt, mellette üvegfalas zuhanykabin.

Elegancia, szépség, luxus. Ezek a szavak jutottak eszembe rögtön.

Chris-sel közösen zuhanyoztunk le, majd én a fürdőszobában maradtam készülődni, a cuccaimat is magammal vittem.

- Miért nem nézhetem meg, miben leszel? - elégedetlenkedett a barátom. A barátom. Végre, végre arra az emberre mondhatom ezt a szót, aki iránt tényleg így érzek.

- Mert meglepetés. Addig te is öltözz fel! - csuktam be előtte az ajtót mosolyogva.

Egy egyszerű, a derekánál kivágott ruhát, fekete magassarkú szandált, és egy szegecses, rózsaszín karkötőt vettem fel. A számat erős lilás-rózsaszínesre húztam ki, és a szememet is kisminkeltem. Ezek után megcsináltam a hajam, és a még Lily-vel vásárolt, száj alakú táskát magamhoz vettem, majd kiléptem a fürdőből. 

Talán nem voltam olyan eszméletlenül szexi, de kitettem magamért. Ez azért mégiscsak Las Vegas, és különben is, éppen a szerelmem barátait fogom megismerni. Nagyon igyekeztem, hogy jó benyomást tegyek rájuk.

- Gyönyörű vagy! - nézett rajtam végig Chris, és magához húzott.

- Gyere, menjünk. - mondta, azzal kilépett a lakásból. Az otthonunkból. Ahelyett, hogy egy taxit hívott volna, Chris elment egy, a háztól kicsit messzebb lévő garázsokhoz, és az egyiket kinyitotta.

- Kocsid is van? - kérdeztem ledöbbenve, mire mosolyogva bólogatott.

Egy szép, fehér, nyitott tetejű sportkocsi állt a garázsban. Sosem voltam jó a kocsimárkákban, így csak Chris felvilágosítása után jöttem rá, hogy Alfa Rómeó volt a márkája.

Bár nem voltam kocsiszakértő, azt rögtön láttam, hogy nagyon drága kocsi.

- Milliomos vagy? - kérdeztem incselkedve, miközben beszálltam Chris mellé a kocsiba. A lakása, a kocsija... hát, nem mondom, nem semmi.

- Lehet, hogy az vagyok, mit számít? - kérdezte mosolyogva, és egy puszit nyomott az arcomra, majd elindultunk, hogy belevessük magunkat az éjszakai életbe.