20. Bejegyzés

Sziasztok!! :)
Köszönöm szépen a kommenteket. :) ♥
Várjátok már a karácsonyt? :) Én nagyon!! Úgyhogy mindenképpen számíthattok majd itt is karácsonyi részre, majd meglátjuk, milyen formában. :)
Kérlek titeket, hogy aki elolvas egy bejegyzést, hagyjon kommentet, mert a ti véleményetek érdekel a legjobban!! :)
Flower-t és Dan-t is megtaláljátok a Szereplők-nél! 
Sok puszi, jó olvasást!

Lovelife ♥

3 órával ezelőtt, a Mederson-házban

Isa szemszöge

Flower értetlenül meredt rám. Nem is hibáztattam érte, hiszen nyilván fogalma sem volt róla, hogy miért érdekel engem Chris, és hogy egyáltalán honnan ismerem.

Ott ültem, a semmibe bámulva, és a gondolataim megállás nélkül pörögtek.

- Khm... - térített magamhoz Flower zavart köhögése gondolataimból.

- Jajj, ne haragudj. - pillantottam rá, és bizonytalanul mosolyogtam.

- Most végre elmondanád, hogy miért érdekelt? - fonta keresztbe karjait. 

- Hát... persze. - mondtam kelletlenül. Nem is ismertem őt annyira, soha semmilyen titkomat, sőt kisebb dolgokat sem osztottam meg vele, és most éppen arra kért, hogy a legnagyobb titkomat mondjam el neki, amit még az anyukám se tudott.

- Flower, meg kell ígérned... - kezdtem, de felháborodva mondta:

- Olyannak nézek én ki?!

- Nem, dehogy is! - siettem megnyugtatni.

- Hallgatlak. 

- Tudod... egyszer, először életemben voltam bulizni, és... találkoztam egy fiúval, aki... aki rögtön elvarázsolt. - eleinte akadozva beszéltem, de utána belejöttem, és csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. Jól esett ezt egy olyannak elmondani, aki még nem hallotta a történetet, de mégis megbízhattam benne, és valamennyire egy cipőben is jártunk.

Figyelmesen hallgatott, hol mosolygott, hol bólogatott, hogy elborult az arca, és szomorúan figyelt.

Amikor befejeztem az elbeszélést, és mindent elmondtam neki, az összes érzelmemet, mindent, sokkal többet, mint Lily-nek, kimerülten hunytam le a szemem.

Talán hiba volt ennyire megbízni benne, de jó volt kiönteni a lelkemet, és így végre én is tisztábban láttam a dolgokat így, kimondva.

Egy ideig csendben maradt, amíg én lehunyt szemmel üldögéltem. Egy kicsit könnyebb lett a lelkem, mert már nem csak én tudtam a titkomról, hanem más is.

Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Flower engem néz.

- Jól esett kimondani? - mosolygott.

- Igen. - bólintottam.

- A bizalmadért cserébe én is elmondom a történetemet, ha érdekel. - nézett rám bizonytalanul.

- Ó, nagyon is! - kapva kaptam az alkalmon, hogy ő maga ajánlja fel.

- Azt hiszem... nem, biztos vagyok benne, hogy egyszer a parkban sétálgattam, amikor megpillantottam Christian-t. Láttam, milyen jól néz ki, de nem sokat törődtem vele. Aztán időről időre mindig ugyanabban az időben voltunk a parkban, már mosolyogva köszöntünk a másiknak, amikor egyszer odajött hozzám. Meghívott egy buliba, ahol nagyon jól éreztem magam, egész este vele voltam. Teljesen szerelmes lettem belé. Aztán, amikor már meg is csókoltuk egymást, egyszer csak otthagyott, amikor az egyik barátnőm húzott a táncparkettre. - sokatmondóan bólintottam egyet, amiből rögtön megértette, hogy velem is hasonló történt.

- De meghagyta az e-mail címét. Az egyik lány azt mondta, őrizzem meg, mert ez a jóképű nőcsábász még soha senkinek nem adta meg az e-mailét. Még aznap hajnalban írtam neki, amint hazaértem a buliról. Válaszolt is, és hamarosan elhívott egy randira. - itt Flower megállt egy kicsit, és mosolyogva nézett a távolba. - Utána meg persze a hotelszobájában kötöttünk ki. Teljesen beleestem a srácba. Egy-két hónapig tartott a kapcsolatunk, de volt olyan, amikor minden magyarázat nélkül elment napokra, és nem is tudtam róla semmit. Ilyenkor, ha számon kértem, mindig csókokkal hallgattatott el. - milyen ismerős, gondoltam.

- Aztán két hónappal ezelőtt, szakított velem. Nem vettem észre, hogy bármi baj lett volna a kapcsolatunkban, egyszerűen csak kijelentette, hogy, - itt jelentőségteljesen rám nézett, - megismert valakit. 

- Sajnálom. - néztem rá. Nagyon kellemetlen kezdett lenni az egész. Kiderült, hogy Chris előző barátnője pont az én unokatesóm volt, ami jó is volt, mert megoszthatta velem a tapasztalatait, de rossz is, mert így engem riválisnak tekinthet ezentúl. Ezenkívül pedig Chris pont miattam szakított vele. 

- Nem kell. - rázta a fejét. - Tudod, én biztos vagyok benne, hogy nem csak emiatt. Hanem mert mindig mondogatta, hogy ne akarjam tudni, hova tűnik napokra. Én azonban kiderítettem valamit, ami miatt lehet, hogy ideje lett megszabadulnia tőlem. - keserűen felnevetett.

- Mire jöttél rá? - néztem rá, kissé előrehajolva az izgatottságtól. Lehet, hogy most olyan információt kapok, ami igazán hasznos lesz.

- Elmondom, bár ez nem teljesen biztos információ. Egyszer követtem, és láttam, hogy egy Las Vegas-ba tartó repülőre szállt fel. Sok minden eszembe jutott, hogy esetleg sztirptízbárba jár, de nem hittem, mert akkor miért járt volna velem? Simán dobhatott volna. Viszont ha nem megcsalt, akkor mit csinált? Valami sokkal veszélyesebbet? - tűnődött. - De ezt soha nem tudtam meg. Dobott, mielőtt kideríthettem volna.

- De miért? Hogyan jött rá arra, hogy te tudsz erről? - kérdeztem értetlenkedve.

- Mert voltam olyan hülye és ostoba, hogy kérdőre vontam. - hajtotta le szégyenkezve a fejét unokatestvérem.

- És mit mondott?

- Megrándult az arca, mint akit rajtakaptak valamin, de csak nevetett a feltételezésemen, és azt mondta, csak egy barátját látogatta meg. Igaz, eléggé ideges volt, utána pedig rám förmedt, hogy ne merjek még egyszer utána mászkálni. Nagyon megijesztett, teljesen kikelt magából. - emlékezett vissza Flower.

- És rögtön szakított veled? - kérdeztem, bár kissé csalódott voltam, hogy semmi érdemi információt nem tudtam meg.

- Nem. Ez a legérdekesebb az egészben. Először kiabált, mérges volt, de utána bocsánatot kért, és még együtt voltunk egy hétig. Utána pedig közölte, hogy szeret, de megismert valakit, aki még jobban vonzza, mint én. Utána pedig szakított velem. - nézett a szemembe Flo.

- Úgy sajnálom... - néztem rá. 

- Mondom, hogy nem kell. Jobb ez így. - mosolygott, majd felállt. - Nem csatlakozunk a két pletykás vénasszonyhoz odalent? - kérdezte, én pedig felnevettem, majd értetlenül meredtem rá:

- Dehát Flower! Nem mondod el, hogy érezted a szakítás után? Hogy mennyit sírtál? Hogy mennyire utálod Chris-t? Hogy óva intesz engem is a csalódástól? - kérdeztem hitetlenül.

- Ugyan, minek? Persze, nem volt jó a szakítás utáni időszakom, de egy könnycseppet sem ejtettem. Nem utáltam Christiant, bár nem is szerettem. Óva intelek-e? De mi értelme lenne elrontanom a boldogságodat, amikor lehet, hogy téged sokkal jobban szeret Chris, és nem is fogsz úgy járni, mint én? Ha meg mégis, ki vagyok én, hogy megmondjam, mit tegyél? - kérdezte mosolyogva. - Te is felelősségteljes, érett lány vagy, ugyan miért kéne nekem téged kioktatnom? - teljesen igaza volt ugyan abban, amit mondott, mégis kicsit furcsán jött ki. Nem mondott semmit, hogyan és mit csináljak, pedig általában ilyenkor minden exbarátnő megragadja a lehetőséget, hogy jól eláztassa előző pasiját. Flower, úgy láttam, nem ilyen, ami nagyon szimpatikussá tette, de úgy éreztem, elhallgat előlem valamit.

- Na, megyünk? - kérdezte.

- Flo, legalább azt mondd meg, mit csináltál, miután szakított veled? - kérdeztem.

- Mit csináltam volna? - nézett rám furcsán, - Természetesen szomorkodtam és meghallgattam egy csomó nyálas dalt. Ennyi. 

- Nem érdekelt, ki Chris új választottja? - érdeklődtem, és az arcát fürkésztem. 

- Dehogy... - mondta, de a hangja nem csengett meggyőzően.

- Elmondhatod, nyugodtan... - néztem rá biztatóan.

- De nincs mit elmondanom. - próbált nyugodtan és magabiztosan mosolyogni, de nem nagyon ment neki.

- Flower, ha bármi rosszat gondolsz Chrisről, engem érdekel...

- Nem gondolok semmi rosszat róla, tényleg! - éreztem, hogy kezd kijönni a sodrából, így bölcsebbnek gondoltam nem erőltetni.

- És most van valakid? - váltottam témát.

- Nincs. - felelte szűkszavúan.

- Kiszemelted sem? - kacsintottam, mire csak mereven megrázta a fejét. Eltűnt belőle az a bizalom és nyíltság, amivel az előbb elmondta a történetét. Talán tényleg ez volt a vége a kapcsolatuknak, és nem akar többet beszélni róla? De sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy valamit nem titkol.

Végül is, nem hibáztathatom, eddig alig beszéltünk, most meg minden egyes titkát vitassa meg velem? Az énem egyik fele azt mondta, hogy ennyivel is bőven elégedjek meg, ugyanakkor a másik felem arra biztatott, hogy próbáljak mindent kideríteni.

Mégis úgy döntöttem, egyelőre megelégszem a kapott információval, hiszen ez is sokkal több, mint amit reméltem, és majd később próbálom kideríteni a többi részletet.

- Rendben, akkor menjünk le! - bólintottam mosolyogva, és követtem Flower-t.

Odalent Leah és anya még javában beszélgettek, de amikor megláttak minket, hirtelen elhallgattak.

- Minket beszéltek ki? - kérdeztem mosolyogva. 

- És ha igen? - csattant fel Leah.

- Jó, nyugi, nem sértésnek szántam. - emeltem fel védekezően a kezem. Nagynénim sérülései ellenére is minden alkalmat megragadott, hogy belém kössön.

- Anya, nyugi. - lövellt egy gyilkos pillantást Flo, anyja felé.

- Kislányom, ne oktass ki. - sziszegte Leah.

- Hajba ne kapjatok itt nekem! - kiáltott fel erőltetett vidámsággal anya. Mindig ő volt az, aki erőltetett jókedvvel elsimította a kisebb-nagyobb összezördüléseket. Legalábbis igyekezett elsimítani őket, ami nem mindig sikerült neki.

- Akkor mi megyünk is! - állt fel anya, és megölelte testvérét. - Nagyon örülök, hogy jobban vagy.

- Köszönöm, hogy eljöttél. - mosolygott Leah. Amilyen epés megjegyzéseket tudott tenni rám, és mindenre ami velem kapcsolatos, olyannyira kedves és aranyos volt anyával.

- Szia Flower! - mosolygott anya, és megölelte.

- Szia Anne. - viszonozta az ölelést Flo.

- Helló! - mosolyogtam én is unokatesómra, és miközben megöleltük egymást, a fülébe súgtam: - Nagyon köszönök mindent. 

- Nincs mit. - súgta vissza.

Mikor elengedtük egymást, Leah gúnyosan felnevetett:

- Nem harapok, Isabella, megölelhetsz!

- Félek, hogy véletlenül egy kést döfsz a hátamba. - vágtam vissza rögtön. 

- Ó, a francba, azt a konyhában hagytam, jó hogy mondod!

- Mily szerencse! - húztam a számat, majd gyorsan megöleltem. Anya szótlanul, fejét csóválva figyelte szócsatánkat, nem szólt semmit. Szegény, már rég letett arról, hogy a mi kapcsolatunk olyan legyen, mint ő szerette volna.

Miután mindenki elköszönt mindenkitől, anyával beültünk a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt.

- Anya, ha nem gond, kidobnál Lilyéknél? - kérdeztem.

- Persze. - bólintott.

- Miről beszélgettetek Leah-val? - érdeklődtem.

- Sok mindenről.

- Rólam is, ugye? - kérdeztem.

- Igen. - nézett rám.

- És mire jutottatok?

- Hogy nagyon megváltoztál. Bár Leah azt mondta, mindig ilyen szemtelen voltál!

- Mert ő egy földre szállt angyal! - szűrtem a fogaim között.

- Nem, nem az. De te sem. - nézett rám anya.

- Miért, anya? Tényleg megváltoztam? - kérdeztem.

- Eléggé.

- Baj, hogy most már úgy élem a életemet, mint egy normális tizenéves? 

- Nem, dehogy baj. De Isa, vannak korlátok.

- Tudom... - sóhajtottam a szememet forgatva.

- És ti? Miről beszélgettetek Flower-rel? - kérdezte érdeklődve anya. Ezek szerint letett arról, hogy kioktató prédikációt tartson nekem, amiért nagyon hálás voltam.

- Sok mindenről. - mondtam, és nagy kő esett le a szívemről, amikor a további magyarázkodásokat megakadályozta, hogy anya leparkolt Lilyék háza elé.