14. Bejegyzés

Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket, nagyon hálás vagyok nektek!! ♥

Őszi szünetben megpróbálok 2, de minimum még egy rész hozni (ezen a részen kívül).

Jó olvasást kívánok, remélem tetszik, 

és ne felejtsetek el megjegyzést hagyni! :)

Nagyon hosszú lett! :) 

Puszil:

Lovelife ♥

Éjfélkor riadtam fel, a telefonom csörgésére.

Ki a jó fene lehet az, aki ilyenkor keres? - átkozódtam magamban, majd az asztalomhoz botorkáltam, és felvettem a telefonomat.

- Haló? - szóltam bele egy kicsit ingerült, le legfőképp fáradt hangon.

- Szia Isa! - köszönt Lily, boldogságtól kirobbanó hangon.

- Szia... - ásítottam egy hatalmasat, majd érdeklődve megkérdeztem. - Te mégis miért vagy ilyenkor ilyen friss és fiatalos?

- Jó hír! - mondta barátnőm, kérdésemet figyelmem kívül hagyva. - Képzeld, kitaláltam, mi lesz holnap! - visongott.

- Szombat. Ennyi ideig tartott, amíg rájöttél? - érdeklődtem, és értetlenül meredtem ki a fejemből.

- Tudom, hogy szombat, okoskám! - barátnőm jókedve elronthatatlan volt.

- De tudod milyen nap?

- Szombat. - vágtam rá ismét, mire felhorkant:

- Oké, szombat. De tudod, mit fogunk csinálni?

- Azt, hogy te mit, nem tudom. De én aludni fogok, jó éjt. - mondtam, azzal le akartam tenni, de belekiáltott:

- Miért vagy most ilyen morci, mi?! - visított.

- Lily, ne visíts. Megsüketülök. Ha nem tudnád, éjfél van, és felébresztettél. - motyogtam már ismét félálomban.

- Bocsi. De ezt muszáj tudnod! - mondta.

- Nyögd már ki! - sóhajtottam.

- Oké. Holnap... holnap... csajos-napot tartunk!! Tádááám! - mondta, de a várt hatás, örömkitörés, vagy nem tudom, mire számított részemről, elmaradt, mire csalódottam szólalt meg:

- Mi van, nem örülsz? Mostanában olyan izgalmas lett az életed, hogy már nem is férek bele? - kérdezte csalódottan. Megsajnáltam, és elmosolyodtam.

- Ugyan, Lily, dehogy! De mondd csak, mit is jelent pontosan ez a csajos-nap? - kérdeztem gyanakodva.

- Mit jelentene? - értetlenkedett. - Úgy látom, nehéz a felfogásod...

- Mint mondtam, felébresztettél! - morogtam.

- Jól van, ne vágj közbe. Szóval, elmagyarázom: Te. Én. Holnap. Pláza. Vásárlás. Kávézó. Beszélgetés. Nálunk alvás. Film. Körömlakk. Beszélgetés. Világos? - kérdezte izgatottan.

- Na várj, az "én"-nél leragadtam. Szóval, az mit is jelent? Te vagy én vagyok az "én"? - kötözködtem, persze viccből, amire Lily rögtön ideges hangon kiáltott fel:

- Ezt nem veszem be, Isabella! Tudom, hogy ennyire nem lehetsz fáradt, zseniális, szuperintelligens barátnőm! - dohogott.

- Jó, oké. - vigyorogtam. Végre ő is puffog, nem csak én.

- Ja, és. Mi az a vásárlás? - kérdeztem, mire Lily dühösen fújt, majd beleszólt a telefonba:

- Isa, ne idegesítsd már. Akkor is eljössz, nem fogod velem elhitetni, hogy, mit tudom én, agylágyulást, vagy valamilyen titokzatos betegséget kaptál!

- Aha, pontosan ez történt pedig. Méghozzá a titokzatos betegség neve: fáradtság.

- De Isa, olyan rég csináltunk már ilyet! - szomorkodott.

- Na rendben. - untam meg az ugratását, - De csak a te kedvedért. Akkor holnap, 10-kor, a Plázában. - mondtam, de még gyorsan beleszólt:

- Nem, majd én odamegyek hozzátok.

- De ide ne merj jönni hajnalban, mert kinyírlak! - fenyegettem.

- Akkor kivel mész Plázába? - érdeklődött.

- Ez a legjobb benne. Senkivel. Alhatok egész nap. - vigyorogtam.

- Hahaha. - mondta, azzal lerakta.

Reggel, amint felkeltem, rögtön az étkezőbe siettem, ahol megreggeliztem, majd gyorsan készülődni kezdtem.

 

Egy sötétkék, hosszú ujjú egyberuhát vettem fel, aminek az alsó része ugyan rövid volt, de ez volt az egyik kedvenc ruhám.

Miután mindennel elkészültem, beléptem a szobámba, és a gépem bekapcsolása után ellenőriztem az e-mail fiókomat, hogy kaptam-e levelet.

Egy olvasatlan üzenetem volt, mégpedig Richie-től. A gyomrom kissé összeszorult, de nem az izgalom, inkább kicsit a félelem miatt.

Én... nem is tudom, mit akarok kezdeni Richie-vel. Szeretem őt, egy kicsit, de sokkal jobban haverként, mint fiúként. Igaz, egy kicsit úgyis.

De én Chris-be vagyok szerelmes. Vagyis nagyon tetszik. Ugyanis nem is lehetek bele szerelmes, amikor nem is ismerem. És amit tudok róla, abból se tetszik sok minden.

Megnyitottam az e-mailt, és elolvastam:

Feladó: richie.drew@gmail.com

Címzett: isa.bella@gmail.com

Tárgy: Tegnap.

Levél: Szia Isa!

Nagyon élveztem a tegnapi napot, nagyon örülök, hogy velem voltál.

Remélem, neked is kellemesen telt a napod!

Tudom, hogy csak haverilag, de megismételhetnénk még ezt majd? 

Kellemes hetet!

Richie

Mosolyogtam, de ugyanakkor egy kicsit szomorú is voltam. Szeretnék a haverja lenni, de ez nem megy. Szeret engem, és nekem is tetszik egy kicsit. Ez így... lehetetlen egy barátság.

A gondolataimat azonban megzavarta a csengő csilingelése, mire gyorsan kikapcsoltam a gépem, és leviharzottam a földszintre.

Az ajtóban Lily állt, és boldogan vigyorgott:

- Heló, álomszuszék!

- Legközelebb én is éjszaka közepén foglak felhívni, és csodálkozni fogok, hogy nem vagy vidám! - vágtam rá, majd elnevettük magunkat.

Gyorsan felkaptam a kék kabátomat, majd indultunk is a Plázába.

Lily kocsijával mentünk, és az utat végigbeszélgettük. 

- Na és milyen volt tegnap Richie-vel? - kacsintott.

- Lily. - néztem rá. Úgy éreztem, ideje tisztázni a dolgokat. - Nem vagyok szerelmes a bátyádba. Nagyon bírom, de tudom, hogy ő többet érez irántam, és nem tudom, hogy...

- Hogy mit tegyél? - nézett rám megértően. - Tudom. Csak ne bántsd meg, jó? - nézett rám aggódva.

- Nem szándékozom. Tisztáztuk, hogy haverok vagyunk, tudja, de a gyakorlatban... érzelmeket nem lehet befolyásolni. - sóhajtottam fel. Lily bólintott, majd ezzel le is zártuk a témát, mert megérkeztünk a Plázához.

Miután a garázsban leparkolt, Lily belevetette magát a ruhák világába, magával rántva engem is.

Már vagy a 6.-dik boltnál jártunk, és Lily a kétszázhuszonnegyedik ruhát próbálta fel, és már én is vettem párat, amikor megakadt a szemem egy nagyon szép ruhán.

Az öltöző fülkébe siettem, majd gyorsan felpróbáltam. 

- Nagyon jól áll! - mosolygott, én pedig megköszöntem, és boldogan szemléltem szerzeményemet.

Tovább bóklásztam, majd találtam egy nagyon szép, világosbarna, pongyola szerű felsőt, amelyet a felpróbálása után rögtön ki is fizettem, a ruhával együtt, majd Lilyvel együtt a Caffé felé vettük az irányt.

- De jó leülni! - sóhajtottam fel, és kinyújtóztattam az állásban elgémberedett lábaimat. Végül is, a vásárlás is egyfajta sport - állapítottam meg. 10-től csak a boltokat járjuk, és már délután 4 van, ami nem kis teljesítmény. Jártunk az összes boltban, nem csak ruhaboltokban, de mindenfélében, mégis csak pár jó cuccot vettünk meg, az egész napos próbálgatás után. Úgy éreztem magam, mint egy próbababa.

- Most jön csak a nap java! - mosolygott Lily, amikor már a forró csokijainkat szürcsölgettük.

- Igen. - mosolyogtam rá. Én is örültem neki, hogy tartottunk egy ilyen napot - ránk fért már.

Ahogy ott ültünk és beszélgettünk, egyszer csak valaki a hátam mögé lépett, és befogta a szemem.

- Találd ki, ki vagyok! - mondta, én pedig felnevettem, majd lefejtettem a szememet eltakaró ujjakat, és hátrafordultam.

- Szia, John! - mosolyogtam. Elnézően barátnőmre néztem, akinek megmerevedtek vonásai, és ellenségesen mérte végig John. Sosem volt felhőtlen a viszonyuk. Magyarul: mindig is utálták egymást.

- Szia! - mosolygott, majd megölelt.

- Na, akkor kirándulás? Most? - kérdezte, mire Lily dühösen közbeszólt:

- Halihó, nem zavarok?! - nézett szúrósan John-ra. - Itt vagyok, ha nem látnád. Isa-nak most velem van programja. - nézett rá.

- Velem pedig egy elhalasztott programot fog bepótolni. - nézett rá dühösen.

- De nem most! - Lily már szinte morgott. Kínosan felnevettem:

- Hahó, én is itt vagyok! Mégpedig van saját akaratom is. - néztem rájuk. - John, most tényleg Lilyvel van programom. - néztem rá, - De ha gondolod, holnap megejthetjük azt a kirándulást! - mosolyogtam.

- Rendben. - válaszolt szűkszavúan, majd köszönés nélkül távozott.

- Ezt nem hiszem el... - sóhajtottam fel, és a tenyerembe temettem az arcomat, majd hitetlenül felnevettem.

- Ez az idióta! - vicsorgott John után Lily. Még mindig az utálkozás foglalta le. 

- Jól van, Lily. Elment. Nyugi. - vigyorogtam, majd fizettünk, és megindultunk a ruhák társaságában Lilyékhez.

Amint megérkeztünk, a házban uralkodó nagy csend rögtön gyanús lett.

- Nincs itthon senki? - kérdeztem Lilyt.

- Nincs! Végre! - mondta boldogan. Útközben elkanyarodtunk hozzánk, ahol az általam vásárolt ruhákat gyorsan betettem a szobámba, úgyhogy most segítettem Lilynek a sajátjait felcipelni a szobájába.

- És most? - kérdeztem, egy csomó szatyor között álldogálva. Lily annyi ruhát vett, hogy teljesen körbefalazott a szatyor-rengeteg.

- Most csinálunk rágcsálnivalót, és filmet nézünk, miközben körmöt festünk és beszélgetünk. - ismertette az esti programot, ami  nekem sem volt ellenemre.

Egy óra múlva már pizsamában, sok nassal és körömlakkal együtt leültünk Lily ágyára, és onnan néztünk különböző romantikus vígjátékokat, kezdve a Randi az oltárnál-nál, majd folytatva a Barátság extrákkal-al.

Közben pedig körmöt festettünk, és vidáman beszélgettünk.

- Na és? Szerelem? - nézett rám vidáman Lily. Erre a témára azonban nem most akartam kitérni.

- Semmi különös. - vontam vállat. Lily még mindig nem tudja, hogy Chrissel már találkoztam is, ráadásul megadta az e-mailét.

- Na és neked? - érdeklődtem. 

- Nincs. - vont vállat.

- Hiszi a piszi! - mondtam mosolyogva, - Neked mindig van!

- Nos... csak egy srác, de tényleg...

- Még jó! - röhögtem, azzal az este hátralévő részében jókat nevettünk egymáson, és a hülyeségeinken.

Lily ágyán nyomott el minket az álom, és bár kihúztuk nekem a vendégágyat, de olyan fáradt voltam, hogy mielőtt még átmászhattam volna oda, elnyomott az álom.

A reggeli napfény átszűrődött a függönyön, én pedig felkeltem, és a szemem kimeredt a nagy kupitól, ami a szobában uralkodott:

A körömlakkok szanaszét, némelyikre még a teteje sem volt rácsavarva, szerencse, hogy ki nem folyt. A pattogatott kukorica, perec és egyéb ropogtatni valók maradékai szanaszét hevertek a szőnyegen és ágyon, a tévé pedig még mindig ment, igaz halkan. Gyorsan kinyomtam, majd Lily-t kerestem, de barátnőmnek csak hűlt helyét találtam.