10. Bejegyzés

Sziasztok!
Nagyon köszönöm a kommentjeieket! :) 
Remélem fog tetszeni ez a rész is, kellően hosszú lesz (:D) és kommenteltek majd nekem! :)
Sok puszi, jó olvasást! ♥
Lovelife

Másnap reggel izgatottan ébredtem. Nagyon fáradt voltam, a buli hosszú éjszakáját/hajnalát még mindig nem aludtam ki, de nem is gondoltam komolyan, hogy majd pont hétköznap fogom.
Vidáman mentem suliba, semmi és senki nem érdekelt, és azon is csak nevettem, amikor a reggelimet kiöntöttem, a hajam belelógott a vízbe, miközben fogat próbáltam mosni, a sálam belegabalyodott a kabátom cipzárjába, és a kapukulcsom pedig kis híján beragadt a zárba.
Amikor beléptem a gimi ajtaján, vidáman vettem az irányt az osztályom felé, legszívesebben mindenkit megöleltem volna. Hiszen olyan boldog voltam!
Amint beléptem az osztályba, hideg fogadtatásban részesültem. Mindenki egy emberként nézett rám, pedig máskor egyetlen ember se vette rá a fáradtságot, hogy észre vegyen, most azonban mindenki engem bámult.
- Heló! - intettem nekik, és megpróbálkoztam egy mosollyal, ami azonban csak egy ideges száj-rándulásnak hatott. Leültem a helyemre, és elővettem a könyvemet.
Olvasni viszont meglehetősen nehéz, amikor 28 ember bámul egyszerre. Ráadásul Lily sem volt mellettem, mert ma kellett megmagyaráznia a szüleinek azt a "bizonyos" dolgot.
Nagy levegőt vettem, felálltam, és szembe fordultam az osztályommal:
- Heló Mindenki, Isabella Rolight vagyok, ha valaki nem ismerne. 3. éve járok ebbe az osztályba, eddig én voltam mindig is a legjelentéktelenebb ember, minek köszönhetem most ezt a nagy figyelmet? - igyekeztem mindenféle gúny és él nélkül feltenni ezt a kérdést, de az idegességtől már remegett a hangom.
Az osztály fele lesütötte a szemét, és rögtön mással kezdett el foglalkozni, viszont az összes liba állta a tekintetem. Tudtam, hogy most velük kell majd "megküzdenem".
Cassandra, akinek a nevét megjegyeztem, mert ő a fő-liba, és vele "verekedtem" össze majdnem, elindult felém lassan. Fel voltam rá készülve, hogy ordítani fog, megaláz vagy nekem esik, de ami ezek után történt, teljesen ledöbbentett.
Amikor ugyanis odaért hozzám, kedvesen elmosolyodott, és mézesmázos hangon így szólt:
- Jajj, Isa! Annyira sajnálom, hogy ilyen egy szemét liba voltam veled eddig! Kérlek, ne haragudj! - a döbbenettől kikerekedett szemekkel néztem rá, mert elmosolyodott.
- Kérlek, legyünk barátnők! - és rám pillogott. - Nagy ölelés? - na persze. Majd itt jön az a filmekből ismert jelenet, amikor lehúzzák a felsőm, vagy egyszerűen csak kést döf a hátamba. Ebből a csajból mindent kinéztem volna. De azt is figyelembe kellett ugyanakkor vennem, hogy látszólag békés szándékkal közeledett, ergo nincs okom rá, hogy utáljam, vagy elküldjem a búsba. Persze nem árt elővigyázatosnak lenni.
- Hát... persze. - nyökögtem, és gyorsan megöletem, majd elhúzódtam tőle. De szerencsére nem éreztem szúrást a hátamban, és a pólóm is rajtam volt. Esetleg valamilyen cetlit ragaszthatott rám? Nem kizárt az sem.
- Gyere, Isa, dumcsizzunk! - nyafogott. Engem pedig kirázott a hideg.
- Persze, na és miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem gyanakodva. Kezdtem sejteni, mi ennek a nagy barátságnak az oka.
- De ne itt, csak négyszemközt! - mondta, azzal belém karolva kihúzott a folyosóra. Megállt velem szemben, és rögtön eltűnt belőle minden kedvesség.
- Na jó, tisztázzuk. Te most összejöttél Ian-al? - csattant fel. Hogy mer engem kérdőre vonni ez a csaj?!
- Milyen értelemben? - tettem karba a kezemet, és mosolyogtam.
- Lefeküdtetek?
- Ha azt mondom, hogy semmi közöd hozzá...?
- ...akkor tudom, hogy nem. - mondta, és megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Honnan veszed? - vontam fel a szemöldökömet. Megrántotta a vállát.
- Járatos vagyok ebben. Tudom. Na, hadd halljam, megadta neked az e-mailét? Gondolom, csak úgy ott hagyott. - vigyorgott önelégülten.
Nem bírtam tovább. Elegem volt ebből a hülye csajból, és a türelmem is fogytán volt. Nem akartam elárulni neki az igazat, ha egyszer még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, nehogy már ő tudja meg hamarabb. Nyugalmat erőltettem magamra, és eszembe jutott, hogy már csak pár óra, és találkozom Chris-el. Erre a kellemes gondolatra elmosolyodtam.
- Mit vigyorogsz? - vakkantott Cassandra. - Nem érdekel az idióta arckifejezésed. Odaadta vagy sem? - magamban nevettem azon, hogy milyen ideges. De tudtam, hogyha túlfeszítem az idegeit, még elpattannak.
- Ez legyen az én titkom. - mosolyogtam rá. Ő viszont felvisított és megragadta a karomat:
- Megadta, mi?! Ezt nem hiszem el!!! - azzal megrázott. Ekkor viszont nálam is elszakadt a cérna. Lefejtettem magamról a kezét, és ráordítottam:
- Ne merj hozzám nyúlni, mit képzelsz te magadról?! - azzal visszamentem a terembe, és elkezdődött a végtelen időnek tűnő várakozás 4 óráig.
Amikor az utolsó óráról is kicsöngettek, úgy vágtattam ki, mint az őrült. Körülnéztem a suli előtt, de sehol sem láttam az én "istenemet". Végül is az is titok előttem, hogy honnan tudja, hova járok gimibe? - tűnődtem, akkor azonban felkeltette valami az érdeklődésemet, ami eddig elkerülte a figyelmemet.
Óriási tömeg csoportosult egy fa körül.
Ennyire azért nem lehet érdekes egy növény - mondtam magamban, és közelebb léptem. A fának támaszkodva pedig... a "kör közepén állva" nem más állt, mint Christian. Ekkor tűnt fel csak, hogy a tömeg kizárólag lányokból áll - méghozzá libákból. Nem meglepő.
Amint közelebb furakodtam a tömeg imádatának tárgyához, ő észrevett engem, és elmosolyodott - csábosan, mint mindig. Kinyújtotta felém a kezét, de ezen a gesztuson persze minden csak kapva kapott, és egy emberként fogadták el a kinyújtott kezet. Christian mosolyogva megrázta a fejét, és felém mutatott.
- Hozzá jöttem. - és mosolygott.
Ekkor (a mai napon már másodjára) mindenki felém fordult, majd értetlenkedve Chris-re néztek.
- Mii??!! - visított fel valaki. És igen, sajnos tudtam, ki volt az.
Cassandra.
Chris viszont nem válaszolt, csak odaverekedte magát hozzám a tömegen keresztül, és megölelt, majd a fülembe suttogta:
- Helló.
Visszasúgtam:
- Szia.
Elmosolyodott, és megpuszilta a fülemet, én pedig szorosan átöleltem.
Ekkorra már a többségnek leesett a tantusz, és szépen lassan felszívódtak, viszont (nagy meglepetésemre) Cassandra és "csapata" ott maradt.
Odalépett Chrishez, és nem törődve azzal, hogy ő éppen engem ölel át, megsimította a haját, majd rám nézett becsmérlően:
- Te és az?! Ugyan, Ian. - azzal kéjesen elmosolyodott, kihívóan pillogva rá.
Christian angyalian rá mosolygott, de nem szólt semmit, csak engem kézen fogva elindult. Persze Cassandra úgy tett, mint aki nem érti, hogy Chris mit akar, ezért utánunk futott.
- Jajj, Ian! - nyafogott. Chris megfordult, és elmosolyodott. - Tessék, Cassy? - mi??!!! Most nem éppen velem akart randizni?? "Cassy"-nek nevezi ezt a libát, és neki is csapja a szelet?! Szemrehányóan néztem rá, de nem úgy tűnt, mint aki veszi a lapot.
- Ian, olyan régen taliztunk mááár! - nyávogott, és mosolygott "bájosan" Cassandra.
- Igen, most viszont "taliztunk"! - égette be Chris, én pedig hangosan felnevettem. Chris rám kapta a tekintetét és elmosolyodott, majd megszorította a kezemet, bíztatóan.
- Jajj, Ian, üljünk már be valahovaaa!! - nézett rá Cassandra.
- Éppen azt csináljuk. Csak nélküled. - válaszolt Chris, én pedig megint felhorkantottam a nevetéstől. Cassandra nagyon beégett, de próbálta menteni a menthetőt.
- Ó, éppen én is be akarok ülni valahova, menjünk együtt! - mosolygott. - Persze a pasimmal megyek!! - egészítette ki magát.
- Rendben. - bólintott Chris, én pedig felvont szemöldökkel meredtem rá.
- Ó, csodás! Dupla randi! - visított boldogan a csaj, majd gyorsan tárcsázta is a barátja számát. - Igen, szívem, gyere a...? - nézett kérdően "Ian"-ra, aki gyorsan kisegítette:
- Sushi bárba.
- Igen, szóval a Wasabi-ba. - mondta Cassandra a telefonba, majd letette, és utánunk szaladt.
- Jajj, drágám, ugye megtennéd nekem, hogy elviszel oda? Csak mert a pasim majd csak ott találkozik velem. - amikor azt mondta, "drágám", azt hittem hogy még mindig a barátjával beszél, de a mondat végére már világossá vált, hogy nem.
- Persze, szívesen. - mosolygott Chris, majd hárman indultunk a kocsija felé.

Egy óra múlva már az eszméletlenül drága Wasabi-ban üldögéltünk, egy négyes asztalnál, a bal oldalunkon pedig szalagokon folyamatosan mentek el mellettünk a jobbnál jobb ínyencségek. Ami megtetszett, csak le kellett venni, és megenni. Egy bizonyos összeg befizetése után annyit lehetett enni, amennyit csak akartunk. Kettőnknek Chris, Cassandráéknak pedig az ő pasija fizetett, aki persze húzta a száját. Szegény srác nem volt rá felkészülve, hogy ennyit kell fizetnie, ráadásul egy "dupla randin" részt is vennie. Hasonló érzések kavarogtak bennem is, a randit illetőleg.
Annyira nem így képzeltem el!
Hanem úgy, hogy ketten vagyunk valahol, nekem aztán minden hol, nem kellett volna egy ilyen drága helyre elhoznia, egy hamburgeres is elég lett volna, és ott beszélgetünk, meg... na, szóval élvezzük egymás társaságát.
Egyáltalán miért engedte meg Chris, hogy ez a liba is velünk tartson?!
Persze egyértelmű volt, hogy Cassandra pasija csak valami jó kiegészítő a lány számára, és egyértelmű volt, hogy gőzerővel Chrisre hajt. Na nem mintha ez nem lett volna számomra eddig is egyértelmű. Chris ugyan próbált velem is beszélgetni, de nem nagyon válaszolgattam neki, hiszen az a csaj szinte szóhoz sem hagyott jutni, csak folyamatosan beszélt.
- Jaaaj, Ian, olyan helyes vagy! - vigyorgott, mire a barátja megköszörülte a torkát. Szegény srác. Én pedig felvont szemöldökkel meredtem a csajra.
- Jaaaj, tudjátok, hogy nem úgy értem! - vihorászott. - Milyen szerencsés vagy, Isaa! - nyafogta.
- Annyira azért nem. - mondtam szárazon.
- Dehogyneeem! - nézett rám értetlenül. - Miért ne lennél?? A világ legjobb pasija ül melletted! - azzal megint vihorászott egy sort, hogy "nem úgy értette, naaa".
Chris viszont az arcomat fürkészve várta a reakciómat, de nem mondtam semmit. Se cáfolni, se megerősíteni nem akartam azt, amit ez a liba mondott.
- Te is így gondolod, ahogy Cassy? - suttogta a fülembe.
Elegem lett. Elborult az agyam.
Mi az, hogy "Cassy"??!! Tudom, hogy hivatalosan semmi nincs köztünk Chrissel, de akkor is ő hívott el ide, ez elvileg egy találkozó lett volna, amibe ez a liba belerondított, de csak amiatt sikerült neki, mert ő engedte!!! És akkor még itt becézi nekem??!!
Ráadásul azt elvárja, hogy őt dícsérjem, de ideengedte ezt a libát... ezt a...
Felpattantam a helyemről, és kiviharzottam. Sötétedett már, és pedig a közeli parkba mentem, és leültem egy padra. Mennyivel jobb lett volna itt egy randi! - gondoltam.
Miközben a padon üldögéltem, hallottam, hogy kivágódik mögöttem a Wasabi ajtaja:
- Isa! - szólított meg valaki.
De a hang nem Chris-é volt.